Egyszer a konyhában ölelkeztünk a barátnőmmel, aki nálam egy fejjel alacsonyabb.
Poénból picit begörnyítettem a térdemet, hogy lejjebb ereszkedjek hozzá, hogy jobban hozzáférjek a nyakához.
Ekkor felkiáltott:
– Soha ne alacsonyítsd le magad! Ezt utálom!
És az arcán már szinte ez undor jelét láttam…
Ekkor döbbentem rá:
A nők utálják, ha a férfiak lealacsonyítják magukat.
Fizikálisan is, és a magukról alkotott kép formájában is.
Olyan férfivel akarnak lenni, akire tényleg fel tudnak nézni, akihez fel kell nyúlniuk.
Utálják azt hallani, ha egy férfi negatívan beszél magáról.
Utálják, ha egy férfi ostorozza magát („miért nem így vagy úgy csináltam, a francba, nem hiszem el”).
És emiatt nem szeretnek piedesztálra emelve lenni sem – mert ha ott vannak, akkor ők vannak legfelül, te meg lejjebb.
Ezért ne mondj olyanokat, hogy :
– Ő életem értelme (ha az, akkor bajban vagy)
– Ő tökéletes, és ő ilyen meg olyan jó
És ne görbítsd be a térdeidet csókolózás közben.
Vélemény, hozzászólás?